Vörös szatén ruha és fekete, bőr magassarkú. Ella végignézett magán. Tetszett neki a látvány. Amióta leadta azt a felesleges 15 kilót, sokkal magabiztosabb volt. Élvezte, ahogy az izmai megfeszülnek járás közben. Élvezte, hogy a hasa lapos, és nem szorítanak a nadrágjai. Az edzésektől felszabadult lelkileg, szimmetrikusnak érezte a testét, és tudatossá, kecsessé váltak a mozdulatai. A sok nyújtásnak hála nem volt már olyan merev, hosszúkat, kecseseket lépett, közben érezte, hogy vékony, feszes combjai is megfeszülnek, feneke megtartja a hátát. Kihúzza magát, kiemeli a mellkasát. A fogyás után rengeteg új ruhát vett, olyanokat, amelyeket mindig szeretett volna hordani. Merészebb sminket használt, és szoláriumba is eljárt néha. Nem tudta, hogy a magabiztosság, a megváltozott külső, vagy az ezzel együtt járó megváltozott belső teszi-e, de érezte, hogy az utcán folyton megnézik a férfiak, és maga is olykor-olykor belefeledkezett saját tükörképe nézegetésébe.

Ez az este különleges volt. Magabiztos léptekkel suhant végig a fényáztatta Ráday utca macskakövein, mulatozó emberek surrogó beszélgetéseitől kísérve. Hallgatta, ahogy újonnan vásárolt bőr magassarkújának lépései koppanak a köveken, magukhoz vonzva a gyertyák fényében borozgató férfiak tekintetét. Kip, és kopp, kipp és kopp. MÁr csak néhány lépés, és megérkezik. Soul Café. A mai találkozó helyszíne. Az ajtóban megállt egy pillanatra. Vett még egy nagy levegőt. Az esti program könnyebb része már végetért. Az a része, amit egyedül kell átélnie. A békés készülődés, a púderecset símogatása,a szempillaspirál lágy érintése. A lágy aromaterápiás fürdő, a ruhák atapintása  aszekérny méléyn. Selmyek zizegése, fehérnemű suroggása, ahogy a bőréhez ér. Az önmagát szerető nő önkényeztetése. Ez volt a könnyebb rész. Csinosan felöltözve, kész toalettben végigsiklani a csütörtök esti, már-már hétvégi lázban égő esti Budapest utcáin. Ez mind könnyű volt. A neheze azonban még hátravan. El kell töltenie egy estét újdonsult kedvesével, és annak főnökével, valamint a főnök nejével. Vagyis. emberek között kell lennie. Ki kell tárulkoznia. Ki kell tárnia oly sebezhető, fájó és örömteli érintésektől egyaránt rettegő szívét vadidegen emberi lényeknek, akik tekintetükkel, mint éles késekkel hozzáérnek ehhez a meztelen, félve lüktető kis húsdarabhoz, ehhez a sebezhető, esendő kis emberi szívhez. Csak megcirógatják a késsel, vagy bele is hasítanak a védtelenül verdeső szívhúsba? Ki tudja. Ez csak ma este fog kiderülni.

Félek. Ez van. Bele kell mennem a játékba. Remélem nem fog fájni-gondolta Ella, és belépett az étterembe.

Végignézett a helyiségen. Modern, és tetszetős, de leginkább jellegtelen enteriőr fogadta, ami olyannyira jellemző volt a belvárosi éttermekre. Mint a klubokban egyendivat szerint öltözött, egyenfrizurát és egyensminket viselő lányok, úgy lejtették táncukat ezek az éttermek is a fővárosi kulinária színes pallettáján, mint valami táncparketten. Szép-szép, kívánatos, de csak semmi egyéniség. Spotlámpák és fehér fonott székek, minimalista hamutartók, nagy fehér területek kis fekete, letisztult geometrikus formákkal vegyítve. Az étlap is hasonlóan jellegtelen. Magyaros és magyartalan előételek. Valami steak, valami csirke, valami lazac. Desszertnek somlói és mousse au chocolat. Eszpresszó és kapucsínó, forró csoki több ízben. Csapolt sör és üveges, rossz borok jó névvel.

A helyiségben körülbelül huszonöt asztal volt, mindegyiknél ültek. A vendégek többsége külföldi volt, de azért akadtak itt magyarok is. Négy öt pincért cirkált a helyiségben, a pult mögött, az asztalok között, és az ajtó környékén. Ahogyan belépett, egyikük máris megtalálta őt, a vendéget a tekintetével. Sietve odalépett hozzá. A pincér jóképű volt, napbarnÍtotta, kicsit göndör, és mély, élénk barna szemei voltak, mint a feketekávé. Épp olyan megnyugtatólag hatottak Ellára ezek a szemek mint egy forró eszpresszó egy nehéz nap után egy nyüzsgő teraszon. Az a fajta férfi volt, akinek nincs sok esze, de a csajozáshoz jól ért, és hozzászokott, hogy minden nő fejét elcsavarja. Ella nem szerette ezeket a férfiakat, ezen a srácon azonban nem érzete a jól ismert kegyetlenséget, és érzelmi hidegséget, amit a nagyon jóképű férfiak a zsákmánynak tekintett nők felé tanusítanak. A srác kedves volt. Talán nem tudja magáról, hogy milyen jóképű?

-Jó estét, kisasszony. Vacsorázni szeretne?
Ellának tetszett az ódivatú, de nagyon romantikus kisasszony-megszólítás. Hozzászokott, hogy ezt a titulust leginkább csak pincérektől kapja meg. Még a bankban vagy hivatalokban is csak simán leönözték, rosszabb esteben ismeretlenül is letegezték tetovált szemöldökű, leszoláriumozott bolti eladók, akik üvöltő techtonik zenére hajtogatták a kínai gyerekmunkások által megvarrt pamuttrikókat. A kisasszony megszólítást csak a pincérek ismerték. A pincérek, akik a férfiak egy külön csoportját képezték a számára. A férfiakét, akik hivatalból hordanak inget, és hivatalból jólfésültek, és hivatalból udvariasak, kedvesek a nőkkel, és hivatalból flörtölnek is a nőkkel, főleg azokkal, akik magányosan lépnek be egy túlzsúfolt budapesti étterembe egy forró júliusi csütörtök éjszakán.

-Jó estét. Igazából a barátaimat keresem, ők már itt vannak, ha jól tudom. De köszönöm, azt hiszem egyedül is....

-Hogy hívják a barátját? - kérdezte a feketekávészemű, és leemelt a pultról egy nagy könyvet. Odakísérem az asztalhoz, amit foglalt.
-Tarlóssy Ádámnak hívják.
-Tarlóssy.....Áhhh, igen, máris megvan. Fáradjon utánam, kérem.

Ella le volt nyűgözve. Úgy érezte, bárhová odafáradna, ha ilyen kedvesen és csábosan kérnék. Követte a biztonságot sugárzó patyolat fehér inget és fekete mellényt,  A kávészeműenek szép széles hászép széles háta volt, és kicsi, feszes feneke. Biztosan sporto-gondolta Ella. Ruganyos, ritmusos